Peti kellemes ünnpeket kíván és dalban mondja el

Ritmikus sportgimnasztika

 
Az egész valamikor novemberben kezdődött egy vasárnap reggel, amikor apám arra ébredt, hogy ülve játszom a Patkánnyal az ágyon. Nem volt semmilyen kitámasztás, semmilyen segítség, egyedül balanszíroztam hatalmas koponyámat és nem húzott el semmilyen irányba. Jól ment, anyuék is nagyon örültek és ezt ki is fejezték óriási vigyorgások révén. Ez utóbbi is fantasztikus teljesítmény volt tőlük, figyelembe véve, hogy a napnak ilyen korai szakaszában, még nem szokott bebootolni az agyuk, tehát vegetatív funkciókon kívül másra általában még nem képesek (persze folyamatosan edzem őket).
Mostanában pedig meg egyre ügyesebben kúszok ide-oda és a hifit, TV-t, DVD-t már egyedül teszem standby-ba. Egyébként is nagyon vonzanak a villogó kis lámpácskák, szeretem őket hosszasan tanulmányozni, apu szerint nem kizárt, hogy korábbi életeimben led vagy stroboszkóp lehettem.
Mindenesetre a mozgáskoordinációm folyamatosan javul, a keret nélküli ágyakról már simán lemászok. Anyut rendszeresen meglepem azzal, hogy valahova lerak, kimegy és mire visszajön én már huss... el is tűntem, hehe! Egy ideje építenek ilyen fekvőrendőröket párnából az ehhez hasonló jelenségek megakadályozására, de már egyre firnyákosabb vagyok, úgyhogy hamarosan újabb trükkökre lesz szükségük, ha lokalizálni akarják a földrajzi koordinátáimat a jelenlétük nélkül.
Egyetlen rossz hír, hogy a mindkét könyökhajlatomon a bőr begyulladt és kissé viszket is, amit folyamatosan kenni kell valami rózsatrutymóval. Hát ez van.
Viszont még karácsony előtt publikálom az első számomat, amit még kevernek a stúdióban, de szombatra fent lesz a blogon. 

Válasz egy bizonyos kommentezőnek...

Ne bántsd Aput, gonosz!
Mert lecsaplak!

Peti

Szolgálati közlemény

Mint bizonyára észrevettétek, mostanában "kicsit" kevesebb bejegyzés keletkezik blogombam. Ennek az az oka, hogy álkeresztanyám magával ragadta Kubába az összes kép és videorögzítő eszközt (a hülye, mintha lenne ott bármi látnivaló).
Apu szerint emiatt életemnek ez a szakasza sajnos, digitálisan nem dokumentálható.
Amíg a kampánycsend tart - kb. jövő hét közepéig - nem hallotok újat rólam.
Addig be kell érnetek ezel a kisfilmmel, amit egy harcművész barátommal rögzítettem.

A kiszivárgott beszéd

Ebben az interjúban Peti tabuk nélkül, botrányosan őszintén beszél az ország makrogazdasági mutatóiról.

Na, itt is voltam

Apa ma azzal kelt fel reggel, hogy mivel ilyen szép az idő, meg halottak napja is van, menjünk kirándulni!
Be is vágódtunk a kocsiba és nem túl rövid kocsikázás után el is jutottunk majdnem a világ - de legalábbis a Csepel-sziget - végére, Ráckevére. Hát mit mondjak, szupi volt!
Már az odavezető út is nagyon érdekes volt, vagy fél órán keresztül egy tök kihalt úton mentünk, csak a temetőknél lehetett néha élőlényeket látni. A megérkezés sem volt rossz, mert amikor nekivágtunk a sétának, apa meg anya röhögőgörcsöt kapott azon, hogy mekkora választás volt idejönni túrázni, ahol az égvilágon semmi nincs.
A városban ugyanis egyetlen ember nem volt az utcán, fújt a szél, az eső meg folyamatosan szemerkélt. Az egyetlen interakció a helyiekkel akkor történt, amikor apu letolt a kocsival egy gyalogátkelőre, mire egy arra kanyarodó kocsi simán áthajtott a zebrán, majdnem rajtunk. A pajasztját!
Az egyetlen barátságos gesztus pedig az volt, hogy a járdát gyakran érdekes szivárványszínű festékkel kenték be, hogy a kedvembe járjanak. Ez annyira kedves volt tőlük, hogy le is fotóztuk.

 

A terror tovább folytatódik

Csuklyás rém a parkban
Originally uploaded by letenyei_g.

Már külföldön is terrorizál a hírhedt parki Csuklyás Rém ( vagy ahogy ott ismerik: der böse Schreck mit Kapuze).
Általában babakocsijában fojtja meg plüssáldozatait, amelyeket aztán gondosan egy fakorlátra helyez.
A képen jól látható a bűncselekmény elkövetésének pontos metódusa, illetve a kép háttérében a lábukat agóniájukban az ég felé emelő, korábban egzekutált játéktetemek (a kép sajnos nem illusztráció).

Flickr

This is a test post from , a fancy photo sharing thing.

Holnap leszek egyketted éves!

Eljött az idő! Még sohasem volt semmilyen teljes évfordulóm és most sincs, de azért ez mégiscsak valami!
Pénteken leszek 6 hónapja a világon, juhhéé!
Ez pedig azt jelenti, hogy:
2005.07.21-én fogantam, csütörtöki napon születtem, hajnali 1 óra körül.
0 éves, 6 hónapos, 26 hetes és 183 napos vagyok. Több, mint 4380 órája hordok ruhát.
Ha kutya lennék, bezzeg most 7.12 évesnek számolnának. Ha Kínában születtem volna, most azt mondanák, hogy kutya is vagyok. Ha indiánnak születtem volna, sólyomnak mondanának. Így azt mondják, hogy Kos vagyok. Micsoda állatság ez a zasztrológia!
Amúgy még 182-szer kell aludnom, hogy először legyen igazi szülinapom.
Ja, és egy napon született velem a Gari Kaszparov bácsi. Nem mintha erre különösebben is batyut generálnék.

And the winner is... Kentaurben!

Peti szóvivője útján jelentette be tegnap, hogy édesanyjához hasonlóan hosszú vajúdás után hozta meg döntését. Ezek alapján a CáPeti logopályázat 2006 győztese: Kentaurben lett!
Gratulálunk!
Peti többek között azzal indokolta a zsüri (vagyis saját) döntését, hogy egyébként is "régi" tisztelője az említett művész úrnak és a "Karmaminta" c. nappaliban elhelyezett művet bármilyen állatos képeskönyvnél szívesebben tudja elnézegetni. A mostani alkotásban a központi helyen megjelenő figura szimbolizálja legpontosabban őszintén önfeledt örömét, melyet maga is batyugenerálás után érez.
Arra az újságírói felvetésre, miszerint az említett mester korábbi munkái nem befolyásolhatták volna a pályázat elbírálási szempontjait Peti határozott "kuss!"-sal felelt.

Igen, elhagyom a várost

Na, persze, csak ha a MAGOSZ is úgy akarja... És nem csak a várost, hanem az egész ojszágot is. Úgy döntöttem, ha már a sajnálatos októberi események tovább eszkalálódnak, ideje nyugatra menni. Hipp-hopp, be is adtam az erzsébetvárosi önkormányzatban az útlevélkérelmit. Irány Stájerföld!
Amikor a nagyapám kábé akkora volt, mint most én (mondom kábé!), akkor ő is ezen morfondírozhatott, csak ezt akkor disszidálásnak hívták.
Szóval fölvettem a marconadiplomata pofát, lefotóztattam magam, hogy 2 hét múlva már Grazban tologathasson Anyu a parkban.
A képen úgy látszik, mintha egy kezdődő glóriám lenne, de az csak Apu polójának a szegélye, őt kértem föl ugyanis háttérvászonnak az első útlevélfotómhoz. Glóriákra meg egyéb angyali kellékekre nem tartok igényt egyelőre, hiszen még számos rosszaságot szándékozok elkövetni az elkövetkező években.

A nyálvámpír újra lesújtott!

A képen a jól ismert rémet láthatjátok.
Igen, ez ő: a NYÁLVÁMPÍR! A kiszámíthatatlan stílusa miatt méltán rettegett ún. NYÁLVÁMPÍR a megelőző gyors támadás nagymestere. Gyakorlatilag bármikor elkaphat mindnyájunkat!
Nem ismer kegyelmet. Agresszív, félelmet nem ismerő stílusa talán leginkább a lélekszippantó dementorok törzséből való lényekhez teszi legközelebb, azonban mégis unikum az élővilágban.
Elsősorban fiatal szülőket detronizál, de életveszélyes a lelkes nagymamákra is. Állandóan felbugyborgó, forró nyála félelmet kelt még a legelszántabb édesapákban is.
Talán az egyetlen gyengéje, hogy fél a banántól. Másfelől fontos tudni, hogy a fél évnél fiatalabb egyedek a barackot szimplán az arcodba köpik, amivel azonnali bénulást idéznek elő az etetőrobotokban.

Médiasztár lettem!

A héten végre megjelentem nyomtatásban is! (a patinás Tina magazinban, 2006/39.szám). Most már elmondhatom magamról, hogy már 5 és fél hónaposan a női magazinokban szerepeltem. Az egészről anyám tehet, aki állandóan a bulvárlapokat bújja és most már engem is belerángatott a dologba!
Tulajdonképpen felhasználta az arcomat az önnépszerűsítő kampányához, ami személyiségi jogi szempontból bizony aggályokat vet fel.
Apu nem szerepel a képeken, őt viszonzásképpen a háttérben verik azok a csalódott paparazzik, akiknek anyu nem engedélyezte az ingyen fotosessiont.
Mindegy, a róla készült "verős fotókat" illusztrációnak megveszi a híres Before&After hollywoodi plasztikai sebészhetilap, vagy rossz esetben eladjuk bagóért a Zsaru Magazinnak.

 

CáPeti logopályázat!

Peti a héten hivatalos logopályázatot írt ki.
A pályázók az alábbi webcímen készíthetik el alkotásaikat. A kész műveket jpg formátumban a letu2@freemail.hu emailcímre küldjétek!
A legfurfangosabb ötletek beküldői között értékes nyereményeket sorsolunk ki. A sorosolás úgy zajlik majd, hogy Peti megmondja ki nyert. A győztes kihirdetése a jövő hét végén történik (mivel akkor a webmester bortúrán lesz, elképzelhető egy-két hét /szét/csúszás).
Gyertek, próbáljátok ki magatokat, mert nyerni lehet Peti általt "dedikált" pelenkát, meg tökjó, waldorfos pókerszettet, ébenfa dealerbuttonnal!

Űrszekér, bocs

Tegnap megkaptam életem harmadik kocsiját, ami nem semmi, mert holnapután még csak 5 hónapos leszek. Igaz csak kölcsönzöm őket egy időre egy nagy babakocsi-lízingcégtől, a Németh&Bakonyi Ltd.-től, de ezzel a legújabbal (itt a képen), most már nem leszek akárki.
Van benne minden amivel lehet hasítani a játszón: 3 kerék, űrdizájn, mütyürtartó könyöklővel, esőcsuklya, pelenkaraktár (alul) és csengő, amivel bejelzek a csajoknak, mielőtt csinálok egy kézifékest a Ligetben.
Az ősmagyar extrák közül egyedül a sámánfékdobok hiányoznak belőle, dehát sebaj, így is nagyon pengén mutatok benne.
A következő randimra Lilivel, tuti, hogy ebben fogok elmenni. Lili majd csak tágra nyílt szemekkel fog nézni, hoppá!

 

Bari, the first

A minap nagyszabású koronázási ünnepség keretén belül beiktatták Magyarország első hivatalos barikirályát. Íme egy rövid részlet a ceremóniából...

He weighed in at 12,48 pounds...

Pfú, de bezabáltam...
Originally uploaded by letenyei_g.

Please welcome tonight's challenger... the explosive... the one and only....
Vagyis engem, mert ez azt jelenti, hogy már több, mint 5 és fél kilót nyomok. Ez pedig nem jelent mást mint, hogy már csak 47,69 kg-t kell hízzak ahhoz, hogy "egy jó kispehelysúlyú bunyós"-nak hívjon engem a Szántó Öcsi bácsi, a híres magyar operaénekes manusz.
Mondjuk tényleg sokat zabálok, de engem nem zavar, ha sonkagyűrűk vannak a combom körül. Bezzegh, anyu!
Hallottam, állandóan azon kesereg apunak, hogy az övé körül is! Ki érti ezt? Most akkor jó, ha hízik az ember vagy nem?

Asztalost keresünk!

Aki ismer jó ezermestert a környéken, az szóljon (és írjon a commentbe!), mert ki akarjuk cserélni a bejárati ajtót és apu csak ilyen szakikat hozott eddig, mint ez itt...

Állásbörze

Do-You-Think-Your-Job-Sucks
Originally uploaded by " Sunshine ".

Mivel apukám lelkes híve a gyermekrabszolgaságnak és sokszor emlegeti, hogy hamarosan nekem is el kell kezdenem dolgozni, mostanában sokat gondolozom azon, hogy milyen hivatást válasszak.
Nagyon szeretem az állatokat (bár még csak legyeket meg szúnyogokat láttam főleg) és ezért gondoltam, hogy velük szívesen foglalkoznék főállásban is.
Egy barátom ajánlott egy állatkerti munkát, azt mondta, nézzek utána, mert esetleg érdekelhet a dolog.
Sajnos, a képen is illusztrált elefántszarszedegető munka valahogy nem nyerte el tetszésemet, így ezt a hivatást már biztos nem választom hátralevő éveimre.
Azonban ha közületek valaki szívesen csinálna ilyesmit, annak meleg szívvel ajánlom! Ha pedig nem ragaszkodtok az ormányosokhoz, hát gyertek el hozzánk és gyűjtsétek az enyémet!

Mint a' anyu

A hétvégi tudományos családtörténeti kutatások kimutatták, hogy a szúros tekintetemet az édesanyámtól örököltem, akit itt a mellékelt képen is láthattok.
Anyu ezen a képen alapozta meg ezt az arckifejezést, ami egyébként jellemzően a kilátástalan zsákmányüldözést folytató antarktiszi bébiprémvadászok sajátja.
Aki már találkozott velem az tudja, hogy én is nagyon tudok így nézni, innen jön tehát rettentő zordságom.
Én általában akkor választom ezt a pofát kommunikációs eszközként, amikor nagyon elégedetlen vagyok a szüleim teljesítményével, ami sajnos gyakori eset.

Tudok olyat, amit apu nem

Ezt nézzétek, a kétlábas rugdalózóversenyben most simán lenyomom az öreg gipszhuszárt!

Uhh, reccs

A hétvégén apu egy nagyszabású focimeccsen vett részt, ahol sikeresen megnyekkentette a bal térdét. Ez úgy zajlott, hogy egy remek gólhelyzetben próbált kapura lőni, de a támaszkodó lába megcsúszott, a térde pedig egy olyan irányban mozdult el, amit korábban nem hitt, hogy a térde arra is tud mozogni. Apu érezte, hogy ez most nem olyan rándulás, mint a többi, ezért megkérte a pályán tartozkodó többi cimboráját, hogy addig legyenek kedvesek és ne rugdossanak kapura, amíg ő huncut mosollyal az ajkán ugyan, de kínjában a földön fetreng. Ezt meg is tették a kérésére, mert a cimborák nagyon jólelkű , empatikus emberek egyébként. Amikor aztán viccesen rászóltak, hogy ne húzza az időt, mert szeretnék elvégezni a szögletrugást, ami az eset után következett, apu olyan Angus Young-os mozgással elvonszolta magát a pályáról.
Mivel apu jófej és nem akarta napjának hátralevő részét is tönkretenni, még elment az esti pókerparty színhelyére, ahol szorosra zárt állkapoccsal játszotta el azt a 400 Forintját, amit nekem ígért játékvásárlásra.
Hajnalban hazafelé az autóban kicsit szomorú volt, mert a kuplungpedált csak nagy kínnal tudta benyomni, ezért aztán az Osztjapenko szobortól kezdve, már csak akkor váltott, ha nagyon muszáj volt, de akkor sem használt pedálokat a művelethez.
Tegnap meg be is gipszelték neki a bal lábát, úgyhogy most csak feküdni tud, az meg nem sok. Hát például ha pipás vagyok ő szokott Axl Rose-osan ringatózni velem, de a nagy piros labdán is vele tudok a legtovább rugózni.
Hát ennek most annyi, ha most elkezdek nyekeregni csak simogatni tudja a fejem, amivel én egyáltalán nem vagyok kisegítve! Így szegény anyu (aki meg már amúgyis néha teljesen kész van) lát el most mindkettőnket.
Viszont most két hétig mindkettőjüket egyformán tudom pszichésen kicsinálni, amit meg már nagyon vártam!

Mamika nyugdíja

A múlt héten Mamika úgy döntött, hogy nem akar már dolgozóba menni többet. Azt mondta nagyon jó volt a 40 év kőbánya-robi, de most már csak nekem akar tejbegrízt főzni.
18 éves korában vitte oda dolgozni nagyapa és nem is jött el onnan soha, csak most, a nyugdíj miatt. Hát nem egy csapodár munkakerülő! Képzeljétek a 4 évtized alatt soha, egyszer sem vett ki betegszabadságot. Ez nem azt jelenti, hogy sosem volt beteg, csak azt, hogy akkor is ment, ha 40 fokos láza volt. Ezek után minima, hogy a sörgyárból mindig kaptunk ajándéksört.
Persze nem sokat, csak mindig annyit, hogy a gyár kicsit veszteséges legyen. Mindenki örült, hogy végre abbahagyja a munkát, csak a Papi méltatlankodott, hogy akkor most ennyi év után fizetni kell, ha Drehert akar inni!?

Cápalátogatás

Originally uploaded by letenyei_g.

Hétvégén megint nem hagytak békén és elvittek egy nagyon távoli helyre, valami Törökbálintra vagy hova, hát ott mennyi ember volt!
Egymás után jöttek és mindenki engem bámult, mindenki velem akart megismerkedni. Annyian voltak, hogy nem tudtam volna mindenkinek autogramot adni, ezért csak integettem, pofákat vágtam, meg gügyögtem és nyöszörögtem nekik. Tisztára olyan volt, mint amikor a pápa ellátogat valahova. Néha rotyogtattam is és meglepő módon azt is szerették! Nem is gondoltam volna, hogy ezzel sikert aratok, anyu pédául mindig méltatlankodik, ha apu csinál ilyet! Jaj, ezek a rajongók!

Az első csajom: Lili

Hellosztok!
Ez a múltheti randinkon készült Lilivel, láthatóan mindkettőnket teljesen leszedáltak az anyáink a sok tejjel, amit belénknyomtak előtte. Így már csak arra voltunk képesek, hogy végigszenderegjük a sétát a téren, ahová a két szerecsen szolga (másnéven apák) kicipelt bennünket.
A Lili pólyában jött, állítólag így kisebb a légellenállása, legalábbis ezt mondta az a bútordarab, aki végig szállítmányozta a Szent István parkban (asszem ez volt a Lili apja).
Sportos kiscsaj amúgy, bírom az ilyeneket, egyszer már az ágyról is fejest ugrott, aztán mégsem lett semmi baja, pedig egy hétig nagyon be volt szarva mindenki körülötte. Mondta is nekem, hogy próbáljam ki, marha jó móka és a szülőket is nagyon ki lehet akasztani vele! Már próbálkoztam vele én is, most már néha kúszok erre-arra, csak kb. 30 centi után állatira lefáradok és akkor muszáj tankolnom anyuból egy félórát.

Ma kocsikáztam egy jót

Ma először látogattam meg a nagypapámékat Lőrincen. Hát nagyon odavoltak tőlem. Pedig nem nagyon strapáltam magam, elég álmos is voltam, meg jó volt ott pihentgetni és a madarak is aranyosan csicseregtek.
Mamika vagy 2 órán keresztül szorongatott és aludtam a hasán egy nagyot. A Mamika nagyon aranyos, jó volt vele aludni, nem is balhéztam, mint anyuékkal szoktam. Jó nyugis hely ez a Lőrinc, mondtam is a faternak, hogy ide máskor is kihozhat.
Találkoztam Feri dédnagypapámmal is, aki marha jópofa, mindig vicceket mond, amit nem értek.
Ja, meg ott volt a Széles Peti is, aki profi boxoló lett Kanadában és nagyon-nagyon sok embert vert már meg életében. Érdekes, hogy nekem több hajam van, mint neki. Amúgy nem féltem ám tőle, sőt ha nem alszom éppen, hát be is húztam volna neki egy olyat...

Először a parkban

Hétvégén itt voltak nálunk a Leleszi Marciék és kimentünk velük a ligetbe. Én még sosem láttam előtte mászókát, hintát meg csúszdát. Igaz, most sem, mer' kábé a negyedik másodperctől fogva bealudtam a hordozókendőben és csak akkor ébredtem, amikor megint beléptünk a lakásba. El is kezdtem rögtön ordítani....

Hát ezt nem is gondoltam volna...

DSCN5693
Originally uploaded by letenyei_g.

Apu sokat mesélt nekem arról, hogy holnap kimegyünk a Városligetbe és ott egy csomó kisállat van, mókusok, kutyák, lepkék meg ilyenek. Én még sosem láttam semmilyen állatot. Kivéve Aput.

Kaja, kaja, kaja

DSCN5725
Originally uploaded by letenyei_g.

Az egyetlen dolog, amitől nagyon morcos tudok lenni, ha nem adnak tejet, mikor kérek.
Ilyenkor marha pipa tudok lenni és megeszek mindent, amihez csak hozzájutok.
Dühömben csücsöríteni szoktam, amin apa nagyokat röhög és azt mondja, hogy én vagyok a dr.Csőzik László! Hülye apu!
Ilyenkor jól esik mondjuk néhány ropogós ujjperc is, hát az is finom ám!
Itt éppen anyuét aprítom, elszánt tekintettel.

Otthon születtem

Amikor anyu megszült engem, az apu olyan lusta volt, hogy nem is vitt minket kórházba, hanem oda hívott egy nagyon különös nőt, egy bábaaszonyt, aki sokat bátorította meg nyugtatgatta az anyámat, amikor olyan nagyon fájt neki.
Aztán ez a nő egyszercsak megfogta a fejemet és segített kibújni anyuból, aki szegény akkorra már nagyon kivolt. Tulajdonképpen ezzel a nővel találkoztam először ebből a világból. Ez a nő amúgy egy varázsló szerintem. Azóta csak egyszer láttam, amikor tejet fakasztott anyu melléből egyetlen mozdulattal.
Azóta is ezt szivattyúzom, mikor anyu végre odaenged a cicijéhez.

Az esküdtek

originally uploaded by letenyei_g.

Na, itt vannak a nagyszüleim is, teljes létszámban. Gyuri bácsi, Kati néni, Zsuzsi mama és Karcsi papi. Jó sokan vannak!
Mindig szoktak látogatóba jönni hozzám, mert még a szüleim nem engednek el hozzájuk, mer azt mondják "még veszélyes" az nekem. Pedig én már nagyon szeretnék a bútoraikon ugrálni és összefosni a kanapéjukat! Egyszer eljön az időm!
Akkor majd nem lesznek ilyen kisimultak, mint itt a képen, hihi.

Apa, anya, apa, anya, apa, anya....

DSCN6157,
originally uploaded by letenyei_g.

Ezek az emberek a szüleim. A kisebb, fehér ruhában az anyám. Úgy hívják, hogy dr. Bodrogi Bea pedig nem is orvos. Mégis mindig megvizsgál és mindig talál rajtam valamit, ami miatt elkezd aggódni. Olyankor ahhoz a magas hapsihoz megy, aki a képen is látszik és elkezd gyorsan kapkodva beszélni hozzá. Amúgy ez a pasas az apám, Letenyei Gábor, de más aprónövésűek úgy is hívják, hogy "a nagy Goóbi".