"Megverem a Juli babát!"

Még csak alig töltöttem két hetet ebben az inkarnációmban, de máris kibontakozni látszanak a testvérháború első jelei.
Ma délután például édesdeden szundikáltam az alvómobilomban, amikor arra ébredtem, hogy a babakocsi erősen megrázkódik és egy kicsi (és persze jéghideg) gyermekkéz határozottan nyomja a fülemet a kobakomhoz.
A háttérben anyám hangját hallottam ("Peti, mit csinááálsz?"), majd hirtelen apám tűnt fel, aki leapplikálta a babakocsiba derékig félig belógó bátyjámat, aki természetesen az ominózus jeges kéz birtokosa volt.
Ekkor keservesen sírni kezdtem. Egyrészt az ijedtség miatt, másrészt mert gondoltam, hogy a bátyám így nagyobb eséllyel kap példás büntetést kap szándékosan elkövetett gonosztettéért. Őt egyébként apu, a kidobóember ekkor már a lábánál fogva húzta végig a gyermekszobán, azonban ekkor sem tanúsított különösebb megbánást, hanem éppenhogy gurgulázva nevetett a vicces büntetésen.
Apám aztán a karjába véve nyugtatott, amikor a bátyám visszatért a tetthelyre:
- Mért fogod a Julit?
- Mert megijedt és megnyugtatom.
- De ne fogd meeg!
- Dehát látod, hogy sír...
Ekkor Peti egy kicsit gondolkodott, majd őszintén így szólt:
- Megverem a Juli babát!
Aztán kiment. Most még.
Hát ez vár rám itt.
Let's get ready to rumble!

Bréking nyúz!

Parents presents...
Ő Juli, a kishúgom, mostantól ő is blogolni fog itt a CáPetin, fogadjátok szeretettel!
Egyelőre még ne várjatok sok bejegyzést tőle, mert minden erejét leköti az elemekkel folytatott gigászi küzdelem. Olyan természeti jelenségekkel ismerkedik és harcol, mint levegő, napfény, gravitáció.
Mindenkinek nagy lejattolás, de a postíró miondjárt megfejeli a monitort a fáradságtól. Most is csak azért volt ébren, mert felébredt a sírásra és hát a nép is enni kér (postok), nemcsak a gyerek.
És hát sóbertnorbi megmondta, hogy pánem et circenzész. Az meg törvény.

A gombmágus

Mivel hamarosan bővül a családom, megjelenési lehetőséget szándékozok adni minden vérrokonomnak. Aki nem ért az online publikáláshoz, azon is segítek. Írok róla.
Úgy döntöttem a mostani postban apámról, mint korszakos gomb- és szervezőzseniről emlékezek meg.
Az nyilván közismert, hogy az öregem kerületi bajnokságot nyert 1986-ban, ahol általános meglepetésre az elődöntőben 5-0-ra ütötte ki az aktuális helyi májert és exbajnokot, amiről legendák keringenek azóta is a környéken.
Azonban talán nem hallottatok a 25 évvel ezelőtt megrendezett '83-as franciaországi gombfoci világbajnokságról, amelyet apám 8 évesen egyszemélyben rendezett, játszott, menedzselt, dokumentált és csalt össze (pl. kedvenc játékosa a skót Dalglish 4 db 11-es gólt lőtt a 4 meccsen, muhaha). És mindezt Lőrincen, a gyerekszobájában a nagypapám által egyedül esztergált FIFA-szabványú, palánkkal ellátott stadionjában.
Hogy a fater azért mégis megtört realista volt már 8 évesen is, azt az jelzi, hogy kedvenc csapatát - a skótokat - végül csak a döntőig vezette el, ott ugyanis elképesztően szoros csatában tizenegyesekkel végül alulmaradt a brazilokkal szemben, szerényen átengedve az aranyérmet a selecaonak. Gyógyír volt a súlyos sporttraumára, hogy a győztes csapat szövetségi kapitánya is ő volt (akárcsak az összes többi csapatnak), tehát tulajdonképpen önmagát győzte le, amivel ritka sporttörténeti nagyságról tett tanúbizonyságot.
Érdekes, hogy a magyar focit már akkor sem taksálta sokra, mindössze 2 gólt engedélyezett nemzeti csapatunknak a tornán, ami nem volt elegendő a csoportból való továbbjutáshoz. Viszont bosszúból keresztbe tett a köcsög argentinoknak egy Nyilasi Tibi nevű gomb mögé bújva, ami mégis egyfajta történelmi igazságtételnek mondható a '78-as valódi vb-n történt igazságtalanságok után.
A torna teljes dokumentációja pontos statisztikákkal alant lapozható.
Figyelem: korabeli forrásból, eredeti kézírással!

ffuzet - Upload a Document to Scribd

Read this document on Scribd: ffuzet