Itt egy Úr mulat

Közeleg ám a szilveszter, meg a nagy év végi mulatozás!
Én már el is kezdtem a melegítést a szomszéd barátnőm, Mancika segítségével.
Addig erősködött - tudjátok, térden állva kért, meg ilyenek -, hogy végül nem tudtam nemet mondani és még sötétedés után is roptam az erzsébetvárosi dülöngélőt.
Egyébként a külső megfigyelők szerint tánctudásom egyedülálló és enyhe afrikai beütéseket sejtet.
Végül is, egyesek szerint Krisztus is magyar volt, szóval miért ne tolhattuk volna már Levédiában is az általam integrált guaguanco mozgást?

Egy találos kérdés

Idézet egy zökkenő- és ficánkolásmentes pelenkacsere érdekében lezajlott figyelemelterelő párbeszédből:
"- Peti, mit mond cica?
- Miaumiau.
- Mit mond a kacsa?
- Hápháp.
- Mit mond a bagoly?
- Huhuhu.
- És mit mond a Peti?
- Anya, anya..."
És tényleg. Főleg, ha nincs a közelben.
Ez aztán az önreflexió, jó napot kívánok!

Botrány! CáPeti görbe estéje!

Sajnos manapság már semmi sem szent!
Önfeláldozó fotóskollégánk sajnálatosan szomorú módon lett tanúja az utóbbi évek legfelháborítóbb kiskorú gyermektivornyájának.
Történt, hogy a CáPeti házból kiszűrődő szokásos hétvégi züllés-káromolás zajai felébresztették a pénteken egyébként ilyentájt már szokásos ablakból való kukkolását is régen befejező O. nénit.
Azonban ez az alkalom még a többi szörnyű estétől is különbözött!
Olyan dobhártyareppesztő viháncolás hallatszott hősünk kis ablakából, hogy O. néni azonnal hívta a bébi-paparazzo csoportot, akik kimondottan ilyen ügyek képi dokumentálására szakosodtak. Ők a kötelességtudattól hajtva azonnal a helyszínre küldték kollegájukat. A munkáját maximális áldozattal végző lesifotós kolléga a nyitott ajtókon keresztül azonnal a lakásba jutott, ahol ez a látvány fogadta.
Vigyázat, csak nagyon erős idegzetű, gyermekvédelemben jártas szakembereknek ajánlott!
Az alábbi képsorozat egyben intő jel is minden jóérzésű gondviselő számára!

1. Belépve a gyermekszobába, szívszorító látvány
2. CáPeti borgőzős állapotban egy hölgy társaságában!
3. Felháborító jelenet, erre nincsenek szavak!
4. Másnap a józanódás elrettentő pillanatai...

Péchy Blanka és Deme László tévedett

Szüleim áldozatos gyűjtőmunkájának eredményeképpen ti is betekintést nyerhettek milyen magyar nyelvű szavakat használok legtöbbször a szemhéjjaim nyitvatartásának ideje alatt. Vagyis amit itt láttok az egy vizualizációs modul avagy a CáPeti címkefelhó enyhén alfa verziója.

Vastaggal a leggyakrabban használtak, de ez gondolom egyértelmű. Az elemzést és a konzekvenciák levonását rátok bízom. Nézzétek meg, beszédes!

Figyelem: névsorolvasás!

A múltkor számba vettem, hogy kik is alkotják - egyébként igen népes - családomat.
Szüleim professzionális módon digitálisan is rögzítették a beszédet.
Aki kíváncsi rá nyomjon a fenti magnó lejátszójára (kazetta alatt, kis háremszög, balra az első).
Mielőtt bárki félreértené, apámat nem az agytérfogata miatt nevezem azon a néven, ami a felvételen hallható, hanem mert egy rút pörsenés figyelhető meg orra bal szegletében, amit unalmas oráimban szívesen nyomkodok és ez számomra az ő különös ismertetőjegye, egyben beceneve is.
Azt azért már most közlöm, hogy nem mindenkinek sikerült kimondanom a nevét (várom is a sértődött hallgatói visszajelzéseket), azoknak mindenesetre egyfajta utolsó figyelmeztetésnak szánom, hogy látogassanak meg sokkal gyakrabban, ha nem akarják, hogy névtelenül tünjenek el a CáPeti blog feneketlen süllyesztőjében!

Legújabb sportvideóm

Ezek a képkockák a két legnagyobb szerelmemről készültek.
Őket úgy hívják: aatho és moto.
Annyira szeretem őket, hogy napjában akár 3000-szer is kimondom a nevüket.
Hát még ha rájuk is pattanhatok aszfaltot szaggatni! Ezt nézzétek!

Én, a babaceleb

Ehhh, már megint egy női magazinba (Höölgyviláág!!) kerültem illusztrációként és viszonyítási pontként!
Az még kicsit béna, hogy a "sikeres nő" rovatban kaptam csak helyett, de végül is eggyel jobb, mintha a kőagyú Mr.Muscle választana a címlapjára.
Azért a képem pozicionálása fényében igen álságos anyámtól, hogy a cikkben azt állítja "Bizonyos keretek között Peti azt csinál, amit akar."
Jó kis jogászos megfogalmazás. Ráadásul eufemizmus, mert a bizonyos kereteket is én állítom. Nem tudtad, anyu?
A teljes cicainterjúhoz kattintsatok a képre.

Peti - a PC terrorista

Pissing Boy,
NYUFrenchy2006.

Azzal kezdeném, hogy apu kialakított egy kis sarkot magának a nappaliban. Itt tárolja legfontosabb ingó vagyonát, a számítógépét. Azt hiszi, hogy van esélye arra, hogy a lakás bizonyos pontjait és tárgyait szentnek kinevezheti és akkor én ahhoz nem nyúlok.
Hahaha! Milyen korán téved az öreg!
Azt például nagyon nem bírja, ha a gép előtt ül és én elkezdem rángatni a nadrágját, hogy vegyen fel maga mellé. Nehogy már kihagyjon a jóból! Tudok én már a Google-ban is keresni!
Mostanában elég szigorúra és következetesre vette a figurát - persze mindig ekkor a legmulatságosabb - és mostanában nem hajlandó az ölébe ültetni, ha napközben prüntyög a vason.
A múltkor is elég sokáig ott könyörögtem neki, hogy hadd csapkodhassam már egy kicsit a space gombot, meg örömmel fúrom ám át középső ujjal a TFT monitorját is! Az igazi móka meg az, amikor sutyiba odalopózom a géphez és azt a szépen csillogó kék gombot megnyomom és a gép teljesen leáll. (Nem véletlenül nincs már blogbejegzés egy ideje).
Mivel mostanában olyan biztonsági intézkedéseket foganatosított, hogy nem férek a bekapcsológombhoz, mást eszeltem ki.
Amíg a monitorba meredve bamba fejjel gépelgetett, én odahúztam mellé egy kis dobozt és felmásztam rá.
Mivel anyu a legutóbbi pitstopom óta nem adott rám új pelenkát - ő a szakácskönyvbe meredve bamba fejjel próbálta megfejteni a sajtos tojásrántotta elkészítési titkát, - meztelen voltam.
Úgyhogy eszembe jutott egy új móka.
Fogtam magam és belepisáltam a billentyűzetbe, egyenesen a Caps Lock meg a Tabulátor gomb közé!
Apu néhány másodpercnyi döbbent hallgatás után megrezzent, meglepetésében valami olyat mondott, amit én még nem ismerhetek, de pár év múlva indulatszóként fogom használni. Majd a rádióhullámú billentyűzettel óvatosan egyensúlyozva futva(!) elindult a fürdőszobába és odaérve egy hirtelen mozdulattal a kádba loccsintotta a klaviatúrában lévő pisát.
Erre már anyám is előbújt a konyhából és azonnal informálódni kezdett arról, hogy mi történt. Amikor apu felvilágosította arról, hogy mit tettem, vinnyogó röhögésben tört ki.
Utána már apám is, de ezt már nem hallottam, mert nagyon lefoglalt az, hogy be tudom-e egy ujjal horpasztani apu Jamo típusú hangszórójának mélynyomó membránját...

Honfoglalás!

Hello!
Annyi vendégeskedés után visszatértünk a régi kéróba, király! Mindenki fáradt, még csomó mindent kell megcsinálni, de már itthon alszunk. Anyut meg mostanában úgy hívom, hogy "nyanyi". Na, megyek lefeküdni, csak rábíztam a faterra ezt a postot.
Majd jövök, ti meg majd gyertek egyenként az új kecóba látogatóba.

Elhúztam a földekre

Hétfőn apa meg anya összecsomagolt engem meg egy csomó cuccunkat, beültettek a kocsiba és elszállítmányoztak egy Grossturval nevű kistelepülésre, ami még nem Németország, de már kicsit olyan.
Itt lakik apám nővére, a vén szipirtyó is! Azért én megkedveltem, nem is olyan gonosz, mint ahogy apu lefestette. Meg itt lakik a megszámlálhatatlanul sok unokatesóm közül kettő is, akik hamar befogadtak. Reggel mindig bejönnek hozzám mielőtt elmennek az isibe/oviba és tök jókat játszunk. Plussz már egy csomó medzsójukat nekem adták (ez nagy szó) meg tanítanak is egy csomó fontos dologra, mint például bogáreltaposás, földreköpés stb. Szóval jó uncsitesók.
Amúgy úgy élünk, mint egy kommunában, 7-en vagyunk egy fürdőszobára, ami nem túl kényelmes, igaz nekem mindennek a használatára előjogom van, úgy bánnak velem, mint egy királlyal. A lakás kicsi, de a terasz meg a kert nagyon tuti, utóbbiban egy komplett focipálya van berendezve, kapukkal, hálóval (jí, kámon)!
Apuval már ki is mentünk tegnap a centerpályára és megmutatta, hogyan kell a megkerülős banáncselt alkalmazni, ha kiáll velünk a szomszéd Tompa Dezsőke.
Mókás volt, sokáig figyeltem a mozdulatsort, aztán elvettem aputól a bogyót, elgyalogoltam vele a kapuig, majd ott szépen a gól vonal mögé helyeztem kézzel a lasztit. Büszkén megfordultam és azt láttam, hogy a szüleim vinnyognak a röhögéstől, látván első igazi "touchdown"-omat. Apu pedig a levegőbe dobált örömében, hogy milyen hamar megértettem a játék lényegét, igaz szemmel láthatóan a játék amerikai változatához érzek zsigeri késztetést.
Szóval, itt lakom átmenetileg, amíg tart a lakásfelújítás projekt odahaza.

Walk the line!

A hétvégén újabb evolúciós ugrást hajtottam végre.
Járok! Magamtól, kétlábon.
Néha színesítem még egy-két látványosabb összecsuklással, de az meg kell a közönségnek, kötelező showelem. A fejlődés tagadhatatlan, ezt nézzétek!
VILÁGPREMIER!

Apád, anyád idejöjjön!

Amit a képen láthattok az a legfrankóbb kisáruház, ahol valaha jártam! Tényleg állati és nincs messze, csak 60 km-re van Pesttől.
Egyrészt a kinézete nagyon szupi, kedvesek az eladók és mindent lehet kapni.
Na jó, ÁFÁ-s számlát nem mindig. (Nyugi tulajkám, az APEH-osok nem olvassák a blogomat!)
Szóval a hely mindent tud, még kutyaparkolója is van, ahová a gazdik ideiglenesen lekötik a láncos pitbullokat (persze amíg a bejárat előtt voltam egy sem mert oda jönni, igaz, elég csúnyán néztem).
A kisüzlet olyan, hogy bemész, jobbra fordulsz ott van egy kiképzett szerencsejátékos hapi, aki egy színes papírdarab vásárlásáért cserébe óriási nyereményt nyújt ád neked. Rendszerint legalábbis, úgy értem.
Az így megnyert összegnek aztán seggére lehet verni a baloldali részben található kisállat paradicsomban. Mert ott minden van ám!
Ha teknősszemcseppet keresel, van, ha kutyák számára hosszúnyelű teniszlabda katapultot keresel, az is van. Ha meg olyat keresel ami nincs, akkor az meg lesz. Helyben, ott, egyszercsak.
Mondjuk nekem akkor is a kutyás műcsontok jöttek be legjobban, dehát én mindig tudnék rágni valamit.

Apu kitüntetést kapott!

Premio especial

A múlt hétvégén Apámat kitüntette a kubai nagykövetség.
Ilyen gyönyörű serleget kapott elismerésként azért, mert csoportosan elkövetett rueda keretén belül hitelesen jelenítette meg a karibi életérzést. Ráadásul leaderként!
És ezt a zsűri kubai elnöke ítélte oda, abszolút saját indíttatásból!
Szóval ez nem semmi!
Adtak még szakmai 3. díjat is, de az kutyafüle ehhez a "Premio Especial"-hoz képest.
A legeredetibb koreográfia díját pedig az a gyermekkori barátja kapta, akivel együtt találták ki egy ittas téli éjszakán, hogy salsázni kezdenek. Azért mert világ életükben táncolni utáltak a legjobban a bulikon.
Most a díjátadó után kapott serlegeiket feltöltötték pezsgővel és szarrá röhögték magukat ezen.

Zoooo

A minap apám hóna alá kapott és kivitt az Állatkertbe, hogy megismerkedjek a plüsstörzsön kívül a Föld egyéb állataival is. Amikor megérkeztünk ez a látvány fogadott... Nem voltak sokan, talán csak 60 család ácsorgott ott bejutásra várva.
Szerencsére, ha egy 2 milliós városban már közel 150 ember áll egy helyen, akkor ott lesz ismerős. Így is lett, úgyhogy végül simán, csont nélkül besurrantunk.
Bent voltak mindenféle állatok - rács előtt, rács mögött - de nekem a szervál avagy a bozótmacska lett az első kedvencem. Ezt csak egy üvegfal választotta el tőlem és pont az orrom előtt sétált fel-alá hosszú percekig.
Próbáltam felhívni magamra a figyelmet, csapkodtam az üvegfalat, taknyommal még csíkot is húztam rá, de a misztikus dög zavartalanul rótta tovább végtelen köreit, semmilyen hajlandóságot nem mutatoot egy kölcsönös és érdekmentes barátság kialakítására.
Később arra gondoltam, hogy talán mániás depressziós lehet itt a nagy magyar szavannán, ahol gondolom hülyére izgulta már magát az éjszakai vadászatai során, amit a max 100 nm-es üvegkalitkájában hivatott elvégezni.
Aztán ott voltak a vízilovak is. Állítólag. Apu ugyan próbálta odafordítani a fejemet feléjük, de én csak átnéztem rajtuk. Egyszerűen semmik voltak a medencéjük mellett hápogó házikacsákhoz képest, akik már régi haverjaim a Városligetből. Őket sokkal érdekesebb volt nézni, mint a 3 tonnás úszkáló lepényeket. Néha néhány hiszterikus turistagyerek rohant oda mellém "Hyppo! Hyppo!" felkiáltással, de engem nem lehetett ezzel a trükkel kizökkenteni.
A házikacsa mindent ver, nem kérdés.
Vízilovak szaksz!

A legtutibb ajándék

Egy éves szülinapom alkalmából egy ilyen kiváló multifunkcionális ajándékot kaptam, mint itt ni!
Egy szóval nem is lehet megmondani, hogy mi ez, mert egyesíti magában azokat a dolgokat, amelyek a legjobban illenek hozzám és amiket a legjobban szeretek mostanában.

1. Óriásfiók - amiből ki-be lehet hajigálni cuccokat
2. Mozgó trón v. Fotöj - amibe beleülők és körbevitetem magam a gangon nagy taps közepette (hadonászok, kurjongatok a nép meg olvadozik)
3. Gurulós taliga - amit egyre nagyobb sebességgel tudok tolni, kanyarodok ide-oda, lépkedek mögötte stb
4. Dózer - bármilyen akadály kerül elém, belehajtok és letolom a bánatba.

Tökjó!
Külön köszönet érte Pagyunak!

One

Ma van pont 1 éve, hogy kipattantam a bioszférába!
Na, jó a kipattanás, talán túlzás, de a lényeg, hogy "itt vagyok és erősebb vagyok, mint valaha"!
Most mennem kell fiókot pakolni, meg tortát sütni, de visszatérek.
Addig ne menjetek sehová!

Jön a fogam!

Hosszú ideig vártam vele, de végül úgy döntöttem, a szülinapomig megnövesztem az elülső hússzaggatóimat!
Igaz, a feladat nem könnyű, mostanában nem mindig alszom végig az éjszakát, ha valami nem tetszik, azonnal kiverem a hisztit mert ha már agyaraim lesznek, ahhoz üvölteni is tudni kell!
Mindezen árulkodó tényezők ellenére a projekt teljesen titkos, legalábbis, ha bárki bele akar nézni a számba vagy megpróbálja felhúzni az ínyemet, a fejlődés nyomonkövetése érdekében, azonnal elkapom a fejem. Így csak onnan tudják a szülők, hogy miben mesterkedem, hogy ha nagyon röhögök, mert ebben az esetben láthatóvá válnak a félelmetes metszőim.
Most már tudok velük harapni, úgyhogy akit szeretek és közel jön, annak az orrát szoktam megcélozni. Fájni tud ám!

Extrém sport

A múlt hét óta az új hobbimnak hódolok, ami nem más, mint a galériamászás.
A lényege az, hogy amikor a szüleim egy pillanatra nem figyelnek (telefonálnak, wc-n ülnek, egymás haját tépik) behajtom a szobaajtót és négykézláb villámgyorsan felkapaszkodok a lakás a tengerszinttől számított legmagasabban fekvő pontjára.
Ez az én kis mennyországom, a galéria.
Itt aztán rengeteg kincset találni, amiket egyenként a mélybe lehet hajítani és nagyokat csattannak is, amikor landolnak a padlón. De nem is ez a legjobb, hanem felülről nézni a döbbent szülői arcokat, akik nem tudják hova tenni, hogy már megint hogy jártam túl az eszükön és egyáltalán hogy kerülök oda, ahol vagyok.
Sajnos az utóbbi időben, már megfigyelés alatt vagyok, ezért azon próbálkozom, hogy minél magasabb lépcsőfokra tudjak feljutni, mielőtt meghalom a pánikszerű zihálást a hátam mögül, átfog egy kéz hátulról és újra visszahelyeznek a földre.
Ami csak jó, hiszen akkor nemsokára újra kezdődhet a verseny.

Térdszalag revisited!

Nagy szomorúsággal hallottam, hogy szegény öreg tánctanár nagynénim, átmenetileg nyomi lett (bár örökoptimistajóindulatú apám szerint "ilyen volt az mindig, fiam, csak most éppen fizikailag is").
Úgy mondják ugyanaz történt vele, mint a faterral, csak a vén salsera a hóban próbált kapáslőni, oszt meg nem is volt labda!
Szegény, azért nagyon sajnálom őt és ha már az élet így hozta szívesen tanítgatom majd őt járni. Érdekes, a felnőttek között ő az első, akit lehagytam ebben a versenyszámban.
Állítólag sokat pityereg most, mert több világhírű táncos fellépését el kell halogatni bizonytalan időre, mivel bal térdét nem tudja hajlítani.
Még nem tudja, de én meg fogom mondani neki, hogy ez nagyon is jól van így, mert pl. az általam kifejlesztett ún. nyújtottlábú csimpánzmászást így tudja a leghamarabb elsajátítani.
Ne sírj, nagynéni, nincs rá okod!
Majd ha megyek hozzád, akkor...

Én rendpárti vagyok

  Amellékelt képen láthatjátok milyen gondos házimunkát végzek minden nap.
Nálam nincs pihenőnap!
Folyamatosan gondoskodom arról, hogy mire Apu hazaér a munkából, mindig ilyen rend fogadja, mint a képen is látható.

CáPeti a tőzsdén?

Ma kiszámoltattam Apuval, hogy ha nagyon megszorulnánk anyagilag, mennyiért tudnánk eladni a blogomat. Ha mondjuk sürgősen kellene pénz kalácsra vagy csörgőre. A jelenlegi forgalom alapján a Technorati 104 ezer forintot ajánlott rá. Gondolom, netto...

A CáPeti blog értéke $564.54.

How much is your blog worth?

Peti már egyedül keres a Google-ban

Íme egy screenshot Peti legújabb találati listájáról. Érdemes megfigyelni, hogy milyen unikális keresőkifejezést választott. A rendszer nem is tudta megválaszolni. Ez van, buta a Google is.

Apunak sikerült a műtét!

Mint bizonyára tudjátok, édesapám rendkívül torz lény, ezért már régóta kérem édesanyjámat, hogy hasson a papára, fizimiska terén. Nem elég, hogy sosem fésülködik, - ez még nem baj, én sem - dehát az arca!
Szerencsére Anyunak sikerült rábeszélni egy komolyabb plasztikai műtétre, és íme! Láthatóan megérte!
Azt persze nem mondom, hogy most szívesen veszem, ha együtt mutatkozunk az utcán, de azért mostantól talán kevesebben üdvözlik a "Szervusz Quasikám!" köszöntéssel.

A műtét maga nem volt egyszerű, 4 féle arcszerkezetet ajánlottak a professzorok a plasztikán, de végül Anyu ilyet szeretet volna, mint fönt a nagy képen. Azt mondta, így határozottan vidámabb, kellemes benyomást keltő lett Apu arca.

Elfogták!

Bravúros nemzetközi rendőrségi nyomozómunka eredményeként az Interpol elfogta a korábban Ausztriában, Graz városában tevékenykedő ún. "Kapucnis Rémet". Mint ismeretes, a rém többrendbeli plüssállatbántalmazás okán került a rendőrség látókörébe.
A több európai országon át tartó hajsza végül Budapesten ért véget, ahol a rém újra lecsapni készült.
A sikeres nyomozás kulcsmomentuma valószínüleg az volt, hogy a kőrözött személy az elfogás pillanatában egy álkeresztanyjától származó felsőruházatot viselt, amelyen a neve jól láthatóan, ám egy idegen nyelven volt feliratozva. Azonban a több nyelven is kitűnően beszélő városligeti parkőröknek azonnal feltűnt, hogy kit látnak és értesítették a nyomozóhatóságokat.
Képünk a különleges egység rajtaütésének pillanatában készült, amikor a rém, szorult helyzetében, repülve próbált egérutat nyerni.