Nékem csak Budapest kell

Kicsi falum itt születtem én. Szeretem nagyon, bár néha próbára tevős.
A minap együtt utaztam anyával a trolin és egy érdekes eset történt velünk (amúgy nagyon bírom a tömegközlekedést, bezzegh apám ennyi idősen még sírt a metrózajtól).
Épp az egyik dupla ülésen ücsörögtünk anyuval, amikor felszállt egy totál betintázott házaspár és odatámolyogtak hozzánk.
A néni olyan háttérbehúzódós-büdös, a hapsi meg nagyhangú-nyálatfröcsögő archetípust testesített meg.
Az történt, hogy a krapek egy hirtelen mozdulattal megfogta anyu kabátujját, felrántotta a székről és egyenesen az arcába hörögte, hogy "takarodjá' innen a g.cibe!", majd szottyadt nőstényét magával rántotta a neandervölgyi udvariassági nagykódexet is némileg sértő eljárással kiharcolt ülésbe.
További érdekes adalék volt, hogy senki nem szólt egy árva szót sem, senki nem próbált meg még egy gyenge gesztust sem elsütni, még annyi sem történt, hogy egy helyet felajánlottak volna várandós anyámnak, akit kissé megviselt az incidens és az emberek már-már tolakodó empátiája.
Szerencsére az eset során felgyülemlett agressziót otthon sikerült levezetnem, mert apámat este először sikerült úgy orrba vágnom, hogy eleredt az orra vére.