Peti kellemes ünnpeket kíván és dalban mondja el

Ritmikus sportgimnasztika

 
Az egész valamikor novemberben kezdődött egy vasárnap reggel, amikor apám arra ébredt, hogy ülve játszom a Patkánnyal az ágyon. Nem volt semmilyen kitámasztás, semmilyen segítség, egyedül balanszíroztam hatalmas koponyámat és nem húzott el semmilyen irányba. Jól ment, anyuék is nagyon örültek és ezt ki is fejezték óriási vigyorgások révén. Ez utóbbi is fantasztikus teljesítmény volt tőlük, figyelembe véve, hogy a napnak ilyen korai szakaszában, még nem szokott bebootolni az agyuk, tehát vegetatív funkciókon kívül másra általában még nem képesek (persze folyamatosan edzem őket).
Mostanában pedig meg egyre ügyesebben kúszok ide-oda és a hifit, TV-t, DVD-t már egyedül teszem standby-ba. Egyébként is nagyon vonzanak a villogó kis lámpácskák, szeretem őket hosszasan tanulmányozni, apu szerint nem kizárt, hogy korábbi életeimben led vagy stroboszkóp lehettem.
Mindenesetre a mozgáskoordinációm folyamatosan javul, a keret nélküli ágyakról már simán lemászok. Anyut rendszeresen meglepem azzal, hogy valahova lerak, kimegy és mire visszajön én már huss... el is tűntem, hehe! Egy ideje építenek ilyen fekvőrendőröket párnából az ehhez hasonló jelenségek megakadályozására, de már egyre firnyákosabb vagyok, úgyhogy hamarosan újabb trükkökre lesz szükségük, ha lokalizálni akarják a földrajzi koordinátáimat a jelenlétük nélkül.
Egyetlen rossz hír, hogy a mindkét könyökhajlatomon a bőr begyulladt és kissé viszket is, amit folyamatosan kenni kell valami rózsatrutymóval. Hát ez van.
Viszont még karácsony előtt publikálom az első számomat, amit még kevernek a stúdióban, de szombatra fent lesz a blogon. 

Válasz egy bizonyos kommentezőnek...

Ne bántsd Aput, gonosz!
Mert lecsaplak!

Peti

Szolgálati közlemény

Mint bizonyára észrevettétek, mostanában "kicsit" kevesebb bejegyzés keletkezik blogombam. Ennek az az oka, hogy álkeresztanyám magával ragadta Kubába az összes kép és videorögzítő eszközt (a hülye, mintha lenne ott bármi látnivaló).
Apu szerint emiatt életemnek ez a szakasza sajnos, digitálisan nem dokumentálható.
Amíg a kampánycsend tart - kb. jövő hét közepéig - nem hallotok újat rólam.
Addig be kell érnetek ezel a kisfilmmel, amit egy harcművész barátommal rögzítettem.