
Mint bizonyára tudjátok, édesapám rendkívül torz lény, ezért már régóta kérem édesanyjámat, hogy hasson a papára, fizimiska terén. Nem elég, hogy sosem fésülködik, - ez még nem baj, én sem - dehát az arca!
Szerencsére Anyunak sikerült rábeszélni egy komolyabb plasztikai műtétre, és íme! Láthatóan megérte!
Azt persze nem mondom, hogy most szívesen veszem, ha együtt mutatkozunk az utcán, de azért mostantól talán kevesebben üdvözlik a "Szervusz Quasikám!" köszöntéssel.

A műtét maga nem volt egyszerű, 4 féle arcszerkezetet ajánlottak a professzorok a plasztikán, de végül Anyu ilyet szeretet volna, mint fönt a nagy képen. Azt mondta, így határozottan vidámabb, kellemes benyomást keltő lett Apu arca.



