A kiszivárgott beszéd

Ebben az interjúban Peti tabuk nélkül, botrányosan őszintén beszél az ország makrogazdasági mutatóiról.

Na, itt is voltam

Apa ma azzal kelt fel reggel, hogy mivel ilyen szép az idő, meg halottak napja is van, menjünk kirándulni!
Be is vágódtunk a kocsiba és nem túl rövid kocsikázás után el is jutottunk majdnem a világ - de legalábbis a Csepel-sziget - végére, Ráckevére. Hát mit mondjak, szupi volt!
Már az odavezető út is nagyon érdekes volt, vagy fél órán keresztül egy tök kihalt úton mentünk, csak a temetőknél lehetett néha élőlényeket látni. A megérkezés sem volt rossz, mert amikor nekivágtunk a sétának, apa meg anya röhögőgörcsöt kapott azon, hogy mekkora választás volt idejönni túrázni, ahol az égvilágon semmi nincs.
A városban ugyanis egyetlen ember nem volt az utcán, fújt a szél, az eső meg folyamatosan szemerkélt. Az egyetlen interakció a helyiekkel akkor történt, amikor apu letolt a kocsival egy gyalogátkelőre, mire egy arra kanyarodó kocsi simán áthajtott a zebrán, majdnem rajtunk. A pajasztját!
Az egyetlen barátságos gesztus pedig az volt, hogy a járdát gyakran érdekes szivárványszínű festékkel kenték be, hogy a kedvembe járjanak. Ez annyira kedves volt tőlük, hogy le is fotóztuk.