Apa ma azzal kelt fel reggel, hogy mivel ilyen szép az idő, meg halottak napja is van, menjünk kirándulni!Be is vágódtunk a kocsiba és nem túl rövid kocsikázás után el is jutottunk majdnem a világ - de legalábbis a Csepel-sziget - végére, Ráckevére. Hát mit mondjak, szupi volt!
Már az odavezető út is nagyon érdekes volt, vagy fél órán keresztül egy tök kihalt úton mentünk, csak a temetőknél lehetett néha élőlényeket látni. A megérkezés sem volt rossz, mert amikor nekivágtunk a sétának, apa meg anya röhögőgörcsöt kapott azon, hogy mekkora választás volt idejönni túrázni, ahol az égvilágon semmi nincs.
A városban ugyanis egyetlen ember nem volt az utcán, fújt a szél, az eső meg folyamatosan szemerkélt. Az egyetlen interakció a helyiekkel akkor történt, amikor apu letolt a kocsival egy gyalogátkelőre, mire egy arra kanyarodó kocsi simán áthajtott a zebrán, majdnem rajtunk. A pajasztját!
Az egyetlen barátságos gesztus pedig az volt, hogy a járdát gyakran érdekes szivárványszínű festékkel kenték be, hogy a kedvembe járjanak. Ez annyira kedves volt tőlük, hogy le is fotóztuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése