Azzal kezdeném, hogy apu kialakított egy kis sarkot magának a nappaliban. Itt tárolja legfontosabb ingó vagyonát, a számítógépét. Azt hiszi, hogy van esélye arra, hogy a lakás bizonyos pontjait és tárgyait szentnek kinevezheti és akkor én ahhoz nem nyúlok.
Hahaha! Milyen korán téved az öreg!
Azt például nagyon nem bírja, ha a gép előtt ül és én elkezdem rángatni a nadrágját, hogy vegyen fel maga mellé. Nehogy már kihagyjon a jóból! Tudok én már a Google-ban is keresni!
Mostanában elég szigorúra és következetesre vette a figurát - persze mindig ekkor a legmulatságosabb - és mostanában nem hajlandó az ölébe ültetni, ha napközben prüntyög a vason.
A múltkor is elég sokáig ott könyörögtem neki, hogy hadd csapkodhassam már egy kicsit a space gombot, meg örömmel fúrom ám át középső ujjal a TFT monitorját is! Az igazi móka meg az, amikor sutyiba odalopózom a géphez és azt a szépen csillogó kék gombot megnyomom és a gép teljesen leáll. (Nem véletlenül nincs már blogbejegzés egy ideje).
Mivel mostanában olyan biztonsági intézkedéseket foganatosított, hogy nem férek a bekapcsológombhoz, mást eszeltem ki.
Amíg a monitorba meredve bamba fejjel gépelgetett, én odahúztam mellé egy kis dobozt és felmásztam rá.
Mivel anyu a legutóbbi pitstopom óta nem adott rám új pelenkát - ő a szakácskönyvbe meredve bamba fejjel próbálta megfejteni a sajtos tojásrántotta elkészítési titkát, - meztelen voltam.
Úgyhogy eszembe jutott egy új móka.
Fogtam magam és belepisáltam a billentyűzetbe, egyenesen a Caps Lock meg a Tabulátor gomb közé!
Apu néhány másodpercnyi döbbent hallgatás után megrezzent, meglepetésében valami olyat mondott, amit én még nem ismerhetek, de pár év múlva indulatszóként fogom használni. Majd a rádióhullámú billentyűzettel óvatosan egyensúlyozva futva(!) elindult a fürdőszobába és odaérve egy hirtelen mozdulattal a kádba loccsintotta a klaviatúrában lévő pisát.
Erre már anyám is előbújt a konyhából és azonnal informálódni kezdett arról, hogy mi történt. Amikor apu felvilágosította arról, hogy mit tettem, vinnyogó röhögésben tört ki.
Utána már apám is, de ezt már nem hallottam, mert nagyon lefoglalt az, hogy be tudom-e egy ujjal horpasztani apu Jamo típusú hangszórójának mélynyomó membránját...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése