És eljött! A napja, hogy megkezdem betagozódást a Magyar Köztársaság intézményrendszerébe. Óvoda.
Én kíváncsi voltam. Nem voltam beszarva. Nem úgy, mint anyám! Ő persze síkideg volt. Lelki szemei előtt látta, hogy lehúzom a rostélyt a szkafanderen, végleg búcsút intek, a következő pillanatban pedig már orbitális pályára is lépek és többé sohasem látjuk egymást. Ehhez képest csak az ovi kapujáig jutottunk.
Pedig jól vettem az első napot. Lejattoltam az óvónénikkel, átvettem a jelvényt (alma amúgy pff, fantáziadús, mi?) meg a szolgálati pisztolyt, aztán mentem játszani. Van saját fogkefém, saját fogasom stb és dolgok, eszközök amik CSAK AZ ENYÉM.
És vannak régi ismerősök is a játszóról, akikkel együtt nyomjuk majd a kiképzést.
Nem is akartam hazamenni.
Aput meg letámadták az óvónénik "Informatikus? Kár. Nekünk asztalos kéne. De ha már itt van, nézze meg itt van hátul... na, ezt kéne megjavítani. Nem? És tud ilyet szerezni? Ért a szereléshez?"
Szóval megint a szülőknek volt nehezebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése